a Göd várost vezető Összefogás Frakció blogja

Gödi Összefogás

56 öröksége

„Ilyen nagy dolog a szabadság?”

2019. október 23. - VajdaViktória

Tegnap este nagyon különleges műsoron vehettünk részt a Művelődési házban. Dokumentálás helyett csak az engem ért benyomásokról, és az azokat követő gondolataimról szeretnék írni most. Képekről, amik belém égtek, és hatással voltak rám. Egyetemes kérdések vannak, a válaszok pedig, igaz sok nézőpontból érkeznek, de valahogyan mindig ugyanazok.

A Felsőgödi Munkásdalkör tagjainak szemében a csillogás, amikor a hazáról énekelnek. Ők, a sokat megélt urak, akik saját bőrükön tapasztalták sok fajta elnyomó rendszer keserűségét, és mégis, tiszta szívből zengik a haza és a szabadság szavakat.

Romsics Ignác előadásában a rideg számok álltak szemben egy fiatalember lángoló lelkével. Egyfelől megtudhattuk, hol, melyik kerületben milyen társadalmi rétegből hány ember lelte halálát, pontosabban tekintette magát föláldozhatónak a szabadságért. Másrészről pedig megismerhettük, Iván Kovács László milyen szenvedélyesen küzdött azért, amiben hitt. Hogy a nemzet fennmaradása csak demokratikus keretek között lehetséges, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, amit helyesnek érzünk. Ő ugyan laikusként került a Corvin közben harcoló fiatalok élére, de rátermettségével és vízióival bizonyította, hogy helyt tud állni a harcok közepette is.

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”

A Gézengúzok előadása pedig mindezen elméletek húsbavágóan valódi lenyomatát mutatta meg a gyermekek őszinteségével.  Azt gondolom, nem engedhetjük meg, hogy féljenek a gyerekek. A bizonytalanság, hogy elhagyjuk az országot vagy maradunk, hogy küzdünk a szabadságért vagy belesimulunk a rendszerbe, mind olyan döntések, amiket lehet, hogy nem teljesen értenek meg a gyerekek, de a hangulatot, a feszültséget, a félelmet pontosan érzékelik. Lehet, hogy a legfelső szinteken politikai eszmék ütköznek egymásnak, de a gyerekek is pontosan érzékelik, hogy valami nincs rendben. Pláne olyan viszontagságos időkben, mint 56-ban, amikor még a szomszéd se tudta pontosan, hogy kit miért is visznek el, és zárnak rácsok mögé.

Akaratlanul is előkerül az a párhuzam, hogy ma is milyen sok ember keresi a boldogulását külföldön, hazáját elhagyva, egy jobb élet reményében. Máshol élhetnek, más nyelvet beszélhetnek, de ahogy a gyerekek mondták, álmodni akkor is magyarul fognak. A nagy világon e kívül, nincsen számodra hely, ugye?

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”

A koszorúzáson ez a vers egy gimnazista szájából hangzott el. Ő kérte számon a világon, hogy miért ilyen nagy dolog a szabadság. És ő, az éppen már nem gyerek, az új generáció fiatalja szájából is pontosan és élesen látszott a válasz: Igen, hatalmas dolog. Ne legyen csend, ha nincs szabadság, ne maradjunk csendben.

Értük, a gyerekekért minimum érdemes küzdeni. Ők rajzolják a világot, a kicsiny, hegyezetlen ceruzák.  dsc_5529.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://godiosszefogas.blog.hu/api/trackback/id/tr7215254408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása