Amióta van szavazati jogom, élek is vele.
Amióta cselekvőképes állampolgár vagyok, élek is vele.
Önkéntesként dolgoztam civil szervezeteknél. Foglalkoztam krónikusan beteg gyerekek táboroztatásával, egy színházi nevelési programot segítettem hátrányos helyzetű gyerekekhez eljutni, de dokumentumszínházi projektben is dolgoztam, ami a magyar jog útvesztőit kutatta. Aztán családom lett, két kislányom. Tavaly 2018. április 8-án ültünk választási eredményeket látva a férjemmel, és két út ált előttünk. Vagy elmegyünk, és keresünk magunknak egy olyan országot, ahol ugyan demokratikus jogrendszer van, fejlődés, szabadság és lehetőségek, de sohasem leszünk igazán otthon, nem a hazánk. Vagy pedig megteszünk mindent azért, hogy itthon ez változzon, és ha csak néhány csavart meg tudunk igazítani a gépezetben, már elmondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk.
Ezért éjfél után pár perccel jelentkeztünk a Momentum Mozgalomba. Azóta politizálunk aktívan. Nem így készültünk, nem ez volt a terv. De civilként nem láttam több eszközt, amihez nyúlhatnék, a Momentumban pedig egy olyan közösségre találtam, ahol valóban az a cél, hogy előrefelé haladjunk, nyitott, gondolkodó, értelmes emberek vesznek körül. Aláírom, hibázunk. Tapasztalatlanságból fakadóan utólag néhány dolgot másképp csinálnánk. De mindig a jóra való törekvés motivál, ebből pedig nem vagyok hajlandó engedni, és ez az egy dolog mélyen sért; amikor azt gondolják, hogy a pénzért, vagy a hatalomért csináljuk. Nem érdekel egyik sem. Az érdekel, hogy a lányaimnak legyen megfelelő oktatása, hogy a pedagógusaik kipihentek legyenek és inspirálók, hogy felnőve nyitott, kreatív, szabad felnőttek lehessenek. Az érdekel, hogy a levegő, ami körülveszi őket, ne legyen szennyező, és a környezetüket ne lepje el a szemét. Az érdekel, hogy bármilyen lehetőség nyitva álljon előttük, és ha óvónő, festő, vagy épp ápoló szeretne majd lenni egyikük, akkor ne az tántorítsa el, hogy nem tud megélni a fizetéséből.
És hogy mi a helyzet Göddel? Valóban, nem itt születtem. Én budapesti voltam, azt gondolom, hogy egy nagyon jó város lehetne, de élhetetlen. Ezért költöztünk Gödre, mint sok más hasonló család is, egy zöldebb, természetközelibb, nyugodtabb, fejlődő települést keresve. De attól még nem természetközeli valami, hogy hagyjuk a növényzetet, „jóvanazúgy” elven, mert ápolni, és gondozni kell. A betelepülőkkel hasonló a helyzet, ha házat vásároltak, beköltöztek, fizetik az adót, az még nem elég, nem „jóvanazúgy”. Gondoskodni kell az infrastruktúráról: bölcsőde, óvoda, orvosi ellátás, üzletek, közúthálózat. Ha pedig ez nem teljesül, nem szabad eladni a következő táblát, várva a következő 700 lakásba költöző 3000 szerencsétlen „gyüttmentet” (pedig csak gyütt, nem mennek sehova innen), aki csak a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező várost látja.
Ami a pártomat, a Momentumot illeti. Csinálhatnám civilként is, de akkor nem lenne mögöttem sok fontos dolog. A szakmai támogatás, az ügyvédek, a különböző szakpolitikai munkacsoportok által nyújtott stabil közös tudásbázis. Az anyagi források, mert lássuk be, kevesen tehetik meg azt, hogy egy 16 oldalas minőségi újságot 8000 példányban nyomtatnak. Az aktivista közösség is hiányozna, hiszen egy civil jelölt, pláne a civil munkája mellett egyszerűen nem tudna elég időt áldozni arra, hogy mindenhol jelen legyen. Ami pedig a legfontosabb, a közösség hiánya lenne a legfájóbb, hiszen egymást erősítve és támogatva még a nehezebb akadályokon is sokkal könnyebb átugrani. Pártfegyelem? Pártkatona? Nekem egy konkrét elvárást kell teljesítenem. Zéró tolerancia a korrupció bármilyen formája felé. Ez belefér?
Ami pedig a politikát illeti. Sajnos ez ma egy szitokszó. Pláne a politikus. Bemocskolták, besározták, és hitelét vették az elmúlt évtizedekben. Pedig ki is a politikus? Aki a közügyekkel foglalkozik, saját idejét és életét rááldozva, hogy a rá bízott települést, megyét, országot jobbá tegye, fejlődési lehetőséget biztosítson, és odafigyeljen a rábízott állampolgárok igényeire, akaratára. Legalábbis az én értelmezésemben, és az én hivatástudatomban egy ilyen kép él. Én ezt tűztem ki magamnak célul. Ha hiteltelenül hangzik, az nem az én hibám, hanem az elődeimé. Nagyon sajnálnám, ha nem lenne lehetőségem bebizonyítani, hogy másképp is lehet.
