„A város növekvő iparűzési adó bevételei, elsősorban a Samsung által fizetendő adók lehetővé teszik, hogy városszerte folytassuk a csapadékvíz-elvezető rendszerek kiépítését, valamint úthálózatok, járdák, közösségi terek építését, a zöldterületek növelését.” (Idézet a fideszes Csányi József szórólapjáról)

Ez a várakozás érdekes kérdéseket vet fel.

Át kell gondolnunk, mit hoz és mit visz a Samsung beruházás, mire számíthatunk és mire nem.

Honnan indultunk?

A dolgok kezdetéhez lépjünk vissza kicsit az időben és nézzünk bele Markó Józsefék 2014-es választási programjába:

"Göd nem rendelkezik olyan bevételi forrásokkal, melyek lehetővé tennék a kormányzattól való függetlenséget, a saját erőből való boldogulást. Mindez a város adottságaiból ered. Nincsenek nagyobb területek városi tulajdonban, a kertvárosi jelleg eleve kizárja a bevásárló csarnokok, zajos és környezetszennyező ipari létesítmények beengedését. A színvonalas, fennakadásmentes városi szolgáltatásokat biztosítani tudjuk, de a fejlesztésekhez elengedhetetlen a kormányzati támogatás.

A város jelentős bevételi forrása a Samsung gyára, mely jelenleg nem termel. A kormányzattal való tárgyalásaink előrehaladott állapotban vannak, a gyár után már érdeklődő komoly cég érdemleges állami támogatásra számíthat. Hasonló támogatásra számíthatunk a Pólus épületek és terület esetében is."

A probléma felismerésével is gond volt, a megoldással pedig még inkább.

A Samsung gyár „jelenleg nem termel”, ez az iparűzési adóból „átmeneti bevétel kiesést okoz” – írják. Sajnos a valóságban a Samsung sosem volt igazi jó adófizetője Gödnek. Mire a mentessége lejárt, leállt a gyártás is. Példája meg kellett volna mutassa a városvezetésnek: egyetlen cégre NEM LEHET alapozni a város jövőjét. Különösen akkor, amikor annak a cégnek a fő üzeme Jászfényszarun van, ahol a gödi gyárbezárásra néhány hónappal nyitottak új gyártócsarnokot – szép nagy kormányzati támogatással, miniszteri szalagvágással és mindennel, ami ehhez tartozik. Hát ennyit a kormányzati jó kapcsolatok működéséről is.

És akkor új álmok jöttek

A gödiek számára teljesen átláthatatlan módon aztán hirtelen újra jelentkezett a Samsung. A jövőképtelennek bizonyult televíziós panelek gyártása helyett most akkumulátorgyártás hozna ide.

Göd vezetése a lehetőségtől megrészegülve – választási ígéretei és saját szabályai ellenére – a térségi fideszes potentátokon kívül nem beszélte meg a dolgot senkivel, hanem egy fura csavarral tavaly júliusban maga kérte a kormánytól, hogy ipari terület legyen az erdőből, és ott kiemelt beruházás keretében iparterület jöjjön létre. Ez a döntés alapozta meg 25 ha erdő letarolását, és azt, hogy a Samsung bővíthesse a gyárat és hozhasson ide egy veszélyes anyagokkal dolgozó vegyi üzemet. Az most hirtelen nem lett szempont, hogy ez a terület nem a városé, mindent megoldottak – legfeljebb az ügyvédek jártak a szokásosnál is jobban. Az eseményekről a gödi média (Körkép, városi honlap, lakossági fórumok) helyett az Átlátszó oknyomozó hírportál igyekezett tájékoztatni.

Göd városához jelentős terület tartozik az M2 túloldalán, mely fekvésénél fogva kevéssé alkalmas a város életébe való bevonásra. Ipari, kereskedelmi fejlesztése, hasznosítása sokkal inkább elképzelhető lenne. A választási ígéretei szerint környezeti kérdésekre érzékeny gödi vezetés azonban az M2-n túli terület helyett a város mellé, az erdő helyére tervezete az ipari bővítést, mert a beruházó így kérte. Szintén választási ígérete ellenére környezetre veszélyes anyagokkal dolgozó, zajos üzemet hozott Gödre. Megint fontosabb volt a beruházó profitja és néhányak bevétele, mint a város érdeke.

Mit is sikerült idehozni?

Az új gyár minden ellenkező nyugtatgatás ellenére egy igen komoly veszélyes anyagokkal dolgozó, alapvetően vegyi üzem.

Az itt készülő akkumulátorok az aktuális trendeknek megfelelően elektromos autókba fognak kerülni. Hogy ez a technológiai irány mennyire jövőképes, azt ma még nem tudni, csupán a kérdőjeleket látjuk.

Egyre többen mutatnak rá, hogy a ma használt akkumulátorok előállítása erősen környezetterhelő. A lítium bányászatával hatalmas területeket szennyeznek halottá, az egyéb szükséges fémek kinyerésekor nagyon mérgező hulladékok keletkeznek.

Az akkumulátor másik fontos eleme az elektrolit, amit különböző veszélyes és nagyon veszélyes alapanyagokból, helyben állítanak elő. Az alapanyagok szállítása az EU-ban engedély- és regisztrációköteles, tárolása csak veszélyesanyag-tárolókban megengedett.

Szabad-e ilyen veszélyes üzemet ide telepíteni?

Ilyen veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek telepítése a technológia fejlődése mellett nagyjából természetes – a kérdés csupán az, hogy hová telepítjük?

Minél közelebb lesz lakott területekhez, annál jelentősebb biztonsági intézkedések szükségesek már az építéskor is, elengedhetetlen a lakosság megfelelő tájékoztatása, működése közben pedig folyamatos és átlátható ellenőrzés szükséges.

Sajnos, a mostani beruházás annyira átláthatatlan (szinte szobánként intéződik az építési engedélyezés és futnak be az engedélymódosítási kérelmek), ellenőrizetlen,  valamint az önkormányzat és a kormányzati hivatalok hozzáállása miatt ellenőrizhetetlen, hogy biztonsággal semmit sem állíthatunk. Annyit lehet csak tudni, hogy a gyár vezetői nem mondanak igazat az ellenőrzésekről, az építésben részt vevők történeteire elutasítás a válasz.

Azt nyugodtan leírhatjuk: ÍGY nem szabad egy veszélyes üzemet telepíteni, lakóövezet mellé pedig különösen nem.

Mennyi lesz az annyi?

A városvezetők gyakran hivatkoznak arra, hogy majd a Samsung adójából fog minden probléma megoldódni. Ezzel az ígérettel azért van némi probléma.

Először is megint egyetlen nagy forrástól függünk, ami ki tudja meddig lesz itt. És ez itt a legnagyobb kérdés: meddig lesz itt a Samsung, mennyit és meddig fogja fizetni a mannaként várt adót?

Semmilyen korrekt becslést nem tudunk tenni arra nézve, meddig fog termelni az üzem. Az autókba a lítiumakkus technológia most felfutóban van – de volt anno felfutóban a plazmakijelző is.

Számos más technológia fejlesztése folyik a világban, és csak idő kérdése, mikor lesz valamelyik jobb (hatékonyabb, gazdaságosabb, veszélytelenebb), mint a mostani akkuk. További ismeretlen paraméter, hogy ha a a bányáknál előírják a környezetvédelmet, ha a veszélyes anyagok kezelését szigorítják, ha előírják az elöregedett akkuk veszélytelenítését, az olyan költségnövekedést jelent-e, ami véget vethet a lítiumos akkuk korának.

Ezeket a problémákat a Samsung is ismeri, sőt, nálunk sokkal jobban ismeri. Éppen ezért a beszállítókkal a szokásos 3-5-15 éves szerződések helyett alapvetően éves, néha kétéves szerződéseket igyekszik kötni. Nem gondoskodik a munkaerő rendes ellátásáról szállások építésével, nem járul hozzá a város fejlesztéséhez. Ők tudják a legjobban: ez a gyár akár néhány éven belül is bezárhat.

Mi pedig itt állunk majd megint üres kézzel, letarolt erdővel, romló betontengerrel, visszamaradt veszélyes hulladékokkal.

Mi a teendő?

Láttuk, hogy baj van az építéssel, baj van az engedélyekkel, nincs környezeti hatástanulmány, a fejlesztési terület nem szerepel a helyi szabályozásokban, az ígért erdők csak nem létesülnek, sőt, még a helyük sincs kijelölve.

Nincs érthető lakossági tájékoztatás, nincs monitorrendszer, nincs terv sem a naponta bejáró munkaerő utazására, az itt lakók elhelyezésére, sem a szükséges teherfuvarozás mikéntjére.

Nem feladat a gyár elzavarása – és nem is lehetséges. A mostani káoszból kell rendet teremteni, nyugalmat és élhető környezetet biztosítani.

A rendezési folyamatnak az önkormányzat kellene az élére álljon. A szabályok betartásának ellenőrzése, az érthető tájékoztatás, a fejlesztési és hatáscsökkentési tervek kidolgozása, bemutatása, lakossági egyeztetése mind-mind önkormányzati feladat lenne, és a Samsung érdekét is szolgálná. A fideszes városvezetés ellenben azt teszi, amit minden más ügyben – megmagyarázza, miért nem lehet semmit tenni, a felelősséget másra tolja, a lakossági kérdéseket, aggodalmakat figyelmen kívül hagyja vagy okvetetlenkedésnek, hisztériakeltésnek titulálja, miközben a markát dörzsölgeti, hogy a befolyó pénzeket hogyan válthatja népszerűségre – bár arról fogalma sincsen, mi történik az üzemben, mikor indul a gyártás, tehát arról sem sejthet semmit, mikor, mennyi lesz a bevétel. Lehet, hogy nekik ennyi elég, hiszen nem látnak túl október 13-án. Nekünk viszont a gyermekeink jövője is fontos, így nem fogjuk ennyiban hagyni, akármi lesz a választások eredménye.

Fülöp Zoltán