Azon gondolkodom, most, hogy ráfordultunk a kampányfinisre, és mindenki egyre feszültebb, hogy milyen rossz is ez. Hogy milyen beszólásokat kell végigolvasni a facebookon. Hogy mennyire fáradtak vagyunk, és még milyen sok tennivaló van hátra. Hogy mi jöhet még, és mi lesz a vége.
És azon, hogy milyen jó. Hogy milyen jó, hogy nincs tévénk 17 éve, és mennyi mocsokról lemaradok. Hogy mennyi klassz embert ismertem meg megint. Hogy milyen jó úgy megmérkőzni, hogy van esély. Hogy milyen béke szigete ez a mi városunk.
És ez köszönhető az ellenfeleinknek is. Ilyenkor persze muszáj kritizálni egymást, és kellenek a klikkvadász címek is, de Gödön nem divat senkit személyében támadni. Itt nem szokás lealázni a másikat, és ez ritka kincs lett manapság. A szimpatizánsaiért egyik oldal sem felelhet, de a jelöltekért igen - és azok eddig jól vizsgáztak emberségből.
Nyilván azért indulunk a választásokon, mert meggyőződésünk, hogy jobban csinálnánk. De ez nem jelenti - Gödön szerencsére semmiképpen - hogy ellenfeleink utolsó gazemberek. Markó Józsefről is tudnék jókat írni, de most ezt kihagyom.
Viszont írok Kovacsik Tamásról, aki a rendszerváltás óta képviselő. Ő volt az, aki már legalább 15 éve is tavaszi takarítási akciót szervezett az alsógödi strandra. Világéletében gyalog és biciklivel közlekedett, így minden problémát észrevett a körzetében - vagy ha mégsem, könnyű volt megszólítani és elmondani neki. Amikor 2010-ben ellene indultam, mondtam is neki, hogy nem azért, mert vele van bajom, hanem mert csak így lehet listás helyet szerezni. Nem is neheztelt, és mindig számíthattam rá, miután bejutottam és négy évig képviselősködtem. Amikor nem indultam 5 éve, ő pedig függetlenként újrázott, segítettem neki aláírásokat gyűjteni. Jól képviselte a körzetét, a város érdekében dolgozott, és ennek meg is volt az eredménye: simán megverte a körzetben fideszes ellenfelét, és polgármesterjelöltként is 28%-ot kapott. (Markó József 39%-kal lett újra városvezető.)
Megértettem azt is, hogy bár függetlenként választották meg, mégis visszaült a Fidesz frakciójába, mert emlékszem, amikor 2015 nyarán leszerelték a korlátokat a Feneketlen-tó melletti tisztás körül, és parkolóvá változtatták a rétet, és hiába küzdött, fordult a TESZ-hez vagy bárkihez, hiába tiltakoztak a környékbeliek, valószínűleg példát kellett statuálni. Gondolom, Tamásnak fontosabb volt a körzet és a város, mint az önérzete, vagy meggyőzték valami mással, így visszaült a régi frakciójába, lassan lecsillapodtak a kedélyek, és mostanára a hármas körzetnek is jut frissen aszfaltozott utca. Nyáron, amikor még mindketten hezitáltunk a választásokkal kapcsolatosan, beszélgettünk megint. Én nem árultam el neki, hogy mire készülök (még nem döntöttem), ő elmondta a dilemmáit, amit végtelen indiszkréció lenne most kiteregetnem, úgyhogy nem is teszem. Ezt a történetet azért osztom meg, mert a rendszerről szól. Arról, hogy egyedül mennyire esélytelen vagy, ha nem igazodsz, és ez nem azért van, mert Markó József gonosz lenne, hanem mert ő is a rendszer foglya, mint mindannyian a jelenlegi önkormányzatból, azok is, akiket egyébként nagyra becsülök.
Tamás is a rendszer része lett, és most már nem gondolom, hogy jó képviselő lenne a következő ciklusban. Cserbenhagyta a választóit, és nem azzal, hogy ismét fideszes lett, hanem mert olyan döntésekhez asszisztál, amikről pontosan tudja, hogy nem szolgálják a várost és lakóit. Miután levezekelte a függetlenkedést, visszakapta a városfejlesztési bizottsági elnöki posztot, e szerepében pedig támogatta a Temető-tábla átminősítését, a bölcsődepályázatot, az erdőirtást... megszavazott mindent, amit meg kellett, mert a Fideszben "nem lehet ugrálni", a frakciófegyelem és a felülről jövő ukázok teljesítése mindenek felett áll. Tamás régen a gödi lokálpatrióták jelöltje is volt - és valóban, kevés olyan embert ismerek, aki ennyire ismerte, szerette és szolgálta a települést. Lehet, hogy mostanára belefáradt, de még viszi a lendület; lehet, hogy meggyőzték, hogy ez még meg kell tennie a pártért. Kár, hogy nem csak úgy fogunk rá emlékezni, mint aki kitalálta és megszervezte a várostakarítási akciókat, vagy akihez köthető az újraindult közterületi fásítás - az is ő, aki szó nélkül hozzájárult ahhoz, hogy Göd négy meglévő oktatási intézmény közvetlen közelében, már most lehetetlen közlekedési állapotú helyen akarjon még egy bölcsődét is létrehozni. Az utolsó fél évben (főleg nyáron, rendkívüli üléseken) számos olyan döntés született, amit ha nem tudunk visszafordítani, évtizedekre kényszerpályára löki a várost, és nem jó irányba. Azok az emberek hozták őket, akik egyébként valószínűleg tudták, mit cselekszenek, de a félelem, az igazodási kényszer vagy valami más miatt eszük ágában sem volt tiltakozni. A jelenlegi önkormányzatban senki sem a város érdeke vagy a saját lelkiismerete alapján, hanem a pártérdek vagy a felsőbb iránymutatások szerint szavaz.
A pénteki lakossági fórumunkon felmerült a pártfegyelem kérdése is. Ugyan engem sosem utasított még semmilyen párt, ez nem biztos, hogy elég garancia lenne - de az igen, hogy öt párt 8 különböző képviselőjét még akkor sem tudnák felülről egyfelé irányítani, ha lenne erre szándék. Még ha sok hátránya is van az összefogásnak, az az egy biztosan előny, hogy köztünk nincs elég egyforma uniformist viselő pártkatona egyik szervezettől sem :).
Szeretném, ha Gödöt ezentúl a lakosok és a város érdekében vezetnék. Ha úgy tetszik, ez az én "Miért indulok?"-posztom. Nagyon reménykedem, hogy a változás szelét nem csak képzelem, hanem tényleg fújdogál. És nagyon bízom abban is, hogy amit az elején írtam a béke szigetéről, az így marad a következő két hétben, és tovább is. Akármilyen színű lesz a többség, együtt kell majd dolgoznunk Gödért, mert az bizonyos, hogy ott leszünk mi is.
Hlavács Judit
